<<  12/29 >>

KPBand: A Kuttyomfitty Társulat

29.10.2021 22:08

Mikor és hogyan alakult meg a Kuttyomfitty Társulat?

Tomi: Társulatunk 2011 őszén alakult… én akkor fejeztem be az Ifjú Szivekben a pályafutásom és hát az ember 32 évesen szeretne még színpadon lenni, sőt Mónika is otthon volt, akkortájt járt le az anyasági szabadsága. Gondolkodtunk, mitévők legyünk, volt pár műsorötletünk. Persze, akkor még nem ilyen formában gondolkodtunk. Nagyon szerettem volna színpadra vinni a betyárokról egy népi-dokumentumjátékot több táncossal, csak rá kellett jönni, hogy logisztikailag, meg anyagilag nem nagyon lesz megoldható.

Akkor elkezdtünk ötletelni, hogy mit hogyan, nos akkor jöttek képbe a bábok. Csak akkor még annyira se értettünk hozzá, mint most :) Mónika pont akkor végezte a Waldorf-pedagógus képzést és csoporttársa volt Pozsonyeperjesről Rebro Ági, aki már régóta foglalkozik bábozással. Nos, neki tetszett az ötlet, így hárman belevágtunk a nagy kalandba. 2012. januárjában a magyar kultúra napján be is mutattuk a darabot, mely az iskolás korosztályt szólította meg. Úgy gondoltuk, hogy 20-30 előadás van ebben a történetben, de hamar kiderült, hogy rosszul gondoltuk, hamar igény mutatkozott az óvodák részéről, hogy készítsünk egy műsort kimondottan az ovis korosztálynak.

Így, már az év májusában be is mutattuk Az elvarázsolt királykisasszonyt. Sőt, abban az évben még egy bemutatóra futotta az erőnkből és az ötletekből, így elkészült az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő Eltáncolt cipellők. Közben Ági kénytelen volt kiszállni a Társulat munkájából. Így ketten maradtunk… de nem sokáig, mert 2013-ban alkalmi tagként csatlakozott hozzánk Kurdi Gábor népzenész. 

Ki adta a nevet és van valami különleges története?

Mónika: Mikor elkészült az első műsorunk, a Betyárok így éltek, úgy éltek és készültünk a bemutató előadásra, rájöttünk, hogy nevet kéne adni a „gyereknek”. Olyan nevet kerestünk, ami vicces, játékos, semmihez sem kötődik, senki sem használja, stb.  Tomi nekem szegezte a kérdést, én meg gondolkodás nélkül rávágtam, legyen Kótyomfitty! Gyors ellenőrzés után kiderült, ez foglalt.

Akkor megpróbáltuk a Kuttyomfittyet, ez szabad volt. Utólag rájöttünk, így volt jó és az évek során sikerült tartalommal is megtöltenünk.

Kinek mi a feladata?

Tomi: Ha viccesek akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy én vagyok a vezérigazgató és művészeti vezető, Mónika a művésznő, állandó királylány és garderóbus. De persze ez nem így van, ketten vagyunk mindenre.Van egy szlogenünk: Egyedi otthon készült kézműves produkció.

Ehhez próbáljuk magunkat tartani. Persze a zenét nem mi játsszuk, a kosztümöket nem mi varrjuk, de mi szerkesztjük és tervezzük a dolgokat. A bábokkal is így vagyunk, elképzeljük és egy kedves ismerősünk elkészíti. A díszletet szeretem magam csinálni, mert mire elmondom a mesternek, mit szeretnék, addigra megcsinálom :) Egyszóval mindenesek vagyunk, a pályázatírástól az ének-táncig, a vasalástól a bábozásig, mindent mi csinálunk.  

Pontosan hogyan készültök fellépésre?

Tomi: Mivel összes előadásunk repertoáron van, így állandóan rotálódnak, persze van az úgy, hogy 1-2 előadás kicsit háttérbe szorul, vagy még nem játszottuk olyan sokszor, itt a friss előadásokra gondolok. Ilyenkor persze tartunk pár felfrissítő próbát és a díszlettől függ, hogy ezt otthon tartjuk-e vagy a kultúrházban. Közvetlen előadás előtt persze ott a kosztümök vasalása, berakodás. Itt külön oda kell figyelni, hogy ki ne maradjon valami, főleg olyan dolgokra gondolok, melyek megjelennek több előadásban is.

Mónika: Vannak olyan műsoraink is, amelyeket csak időszakosan játszunk, ilyen a Magyar virtus vagy a Betlehem csillaga.Ezek előtt komolyabb próbát tartunk, Korpás Éva énekesnővel, az énektanárunkkal áténekeljük az egész műsort, többször meg is csináljuk az egészet.

Tomi: Mivel nincs műszakunk (azok a segítők, akik rakodnak, cipekednek, díszletet állítanak, hangosítanak stb.) így ez is ránk, főleg rám marad. Majd utazás, ezután műsortól függően 1-1,5 órával az előadás kezdete előtt érkezünk a helyszínre, itt berakodás, hang és fény beállítása és készülődés az előadásra. Az előadás után nagyjából ugyanennyi idő a színpad leszedése. Persze, a nézők ezt nem látják. Sokszor van, hogy vacsorára, fogadásra invitálnak minket, de mondjuk, hogy először elrakodunk. Mikor odaérkezünk, sokszor csodálkoznak, hogy milyen soká tartott.

Mi inspirál Benneteket?

Tomi: Az élet, nyitott szemmel és füllel járunk. Eleinte határozott elképzelésink voltak, hogy milyen műsorokat szerettünk volna színpadra vinni, aztán szép lassan jöttek az ötletek a közönség oldaláról is, hogy ezt, meg azt, jó lenne.Később mi is megbátorodtunk, magunk is írtunk mesét, és a szépirodalmi művekben is sok inspirációt találtunk.

Sokszor van olyan is, hogy már foglalkozunk egy anyaggal, de jön egy álom, vagy egy szikra, legtöbbször kerekezés közben, vagy a monoton utazások, vezetések közben. Ilyenkor van úgy, hogy az új ötlet előtérbe kerül, és azzal kezdünk intenzívebben foglalkozni.

Hogyan születik egy új projekt?

Tomi: Inspirációval, majd az alkotási folyamattal :-D

Milyen a megszokott alkotási folyamatotok?

Tomi: Mikor megvan egy alapötlet, akkor elkezdjük hozzá gyűjteni az anyagot, a zenét, a táncokat, szövegeket, ha interaktív előadást tervezünk, akkor már időben elkezdjük próbálgatni a poénokat. Ha ezekkel végzünk, és megszületik az előadás váza, akkor nekifogunk az előadás dramaturgiájának és a szövegkönyvnek. Majd a zene kiválogatása következik. Persze közben próbálgatjuk, hogy miből mennyi kell, hogy mire a zenei alapot felvesszük állandó zenekarunkkal Németh Dénes és zenekarával, már konkrétumokkal készüljünk.

Közben persze a díszleten is agyalni kell és a kosztümökön. Mikor összeáll minden, jöhet a végfázis, az intenzív próbafolyamat. Azt, hogy egy műsor milyen hosszan készül, ez változó. Igyekszünk a főpróba és a bemutató közt pár hetet hagyni, ha változtatni kel valamit, az zökkenőmentes legyen.

Mónika: Az csak jó lenne, örülök, ha van közöttük pár nap, átgondolni, átszervezni a változtatásokat. Műsorainknak a keretét mindig Tomi találja ki, az alkotói folyamatban végigkísérem, én vagyok az az ember, aki meghallgatom, ha kell, kérdezek, s ezáltal ő is tisztábban lát. Az én dolgom a keretek kitöltése. Igazán a színpadon vagyok az elememben, imádok színészkedni, ott születnek olyan megoldások, amik az előadást szolgálják.

Vannak otthon próbáitok?

Tomi: Persze, sokszor, ha csak átfutunk valamit, vagy szöveget próbálunk, de tánctanulási folyamat is sokszor történik otthon, a nappaliban, mivel nincs otthon próbatermünk, sajnos. A kultúrház színpadát már csak akkor vesszük igénybe, mikor díszlettel próbálunk.

Mit szólt a család és a barátok, amikor megalakult a Kuttyomfitty?

Tomi: Igazán sosem kérdeztük őket erről,…de úgy érzem, először kételkedve fogadták, szerintem kicsit őrültnek tartottak minket, hogy mit akarunk mi. De az idő azt hisszük, minket igazolt. A szűk család részéről a fiunk jutott eszembe, akinek a ciki szülő kategóriába tartoztunk. Mondta is, hogy miért nincs nekünk rendes munkánk, mint más gyerek szüleinek. Persze ez az időszak már elmúlt.

Amit jobban éreztünk és nehezebb is volt, sőt, a mai napig is érezhető, ez a „szakma” részéről jön. Ugye, mi táncosok vagyunk, de az elmúlt kilenc évben sok mindenbe belekóstoltunk, fejlesztettük magunkat, tanultunk. A társszakmák irányából érzünk időnként egyfajta kétkedést, mert mindenki a maga aspektusából nézi a dolgot. A színész szerint nem elég kiművelten játszunk, a bábos szerint ez így nem szokás a bábozásban, énekesek is előfordul, hogy mosolyognak. Az ortodox néptáncosok meg esetleg azt mondják, minek ez a cirkusz :) De mi ezekkel az előadói eszközökkel próbálunk új dolgokat létrehozni, egy egészként látjuk az előadást.

Mónika: Aztán van, aki pont ennek a jegyében, úgy ahogy vagyunk, imád minket. Én úgy érzem, pontosan a szakmabeliekkel tudunk érdemben beszélgetni, mert átérezzük egymás valós problémáit. Amúgy alapvetően magányos szakma a miénk, még jó, hogy vagyunk egymásnak. Pont a járvány okozta karantén alatt döbbentünk rá, hogy nem kell alábecsülnünk magunkat, egy kicsit több idő jutott arra, hogy más előadók produkcióit is megnézünk az online térben, s bizony, nem kell szégyenkeznünk :) 

Mi volt a legemlékezetesebb fellépésetek?

Tomi: Sok-sok ilyen van. Minden meghívásnak örülünk és igyekszünk eleget tenni, legyen az egy eldugott faluban, vagy valamelyik világvárosban. Nagyon megtisztelő a Művészetek völgyében fellépni, (ezidáig 6 alkalommal volt szerencsénk) vagy a Magyar Nemzeti Színház deszkáját koptatni és Törőcsik Mari öltözőjében öltözni. De hihetetlen élmény a diaszpórában élő magyarokat szórakoztatni, ahogy írni szoktuk „meglapítanyi a kultúrát a gyomrukban” ez idáig Németországban, Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában és Kanadában is volt szerencsénk fellépni és megismerkedni az ott élő magyarokkal.

Több helyre már visszatérő vendégként megyünk és barátságok szövődnek. De talán mégis, ha mindenképp ki szeretnénk emelni valamit, az a kis eldugott falvak iskolái, ahol nagyon nehéz körülmények közt élnek emberek. Nos, azok a gyerekek teljesen máshogy fogadják a meséinket. Azok a szemek, amiket előadás közben látunk, leírhatatlan és sokszor megható.

Kiknek mondanátok köszönetet az eddigiekért?

Tomi: Nagyon sok embernek mondhatnánk köszönetet és szoktunk is :) Kezdve a segítőinkkel,

Pajor Erzsike-varrónő, Juhász Zsuzsa-bábkészítőnk, Milán Silvia-díszletfestőnk, Németh Dénes és zenekara, Korpás Éva – énektanárunk. Persze, tőlük nem várjuk el, hogy ingyen segítsenek minket, így pályázunk is kisebb, nagyobb sikerrel. De alkalmi tagjainknak is nagy köszönettel tartozunk, így Rebro Áginak, aki az első időszakban segített minket bábos tapasztalatával. Kurdi Gábor zenész barátunknak, aki az élő zenei kíséret mellett, szerepet is játszik pár darabunkban és nem utolsó sorban szűrjeinket is ő készítette. Köszönjük Ekecs-Apácaszakállas község önkormányzatának, hogy próbalehetőséget biztosítottak nekünk, s természetesen minden szervezetnek, önkormányzatnak, oktatási intézménynek, fesztiválnak, akik rendszeresen meghívnak minket.

Mik a jövőbeni céljaitok?

Mónika: Jó lenne minél előbb színpadra kerülni, mert a közönség már nagyon hiányzik nekünk. Másrészt nem tagadjuk, mi az előadásokból élünk, s mivel március 8-án volt az utolsó fellépésünk, erősen megcsappantak a készleteink.

Tomi: Már van kilátásba pár előadás, persze ahhoz, hogy újra a megszokott fellépésszámunk legyen, még sok víznek le kell folyni a Dunán, de bizakodók vagyunk. Nyertünk egy pályázatot, amit a Hagyományok Háza írt ki, így a közeljövőben egy Csallóköz tánchagyományát bemutató online műsort készítünk. Ha az Istenek megsegítenek, akkor szeptember 15-16-án első alkalommal fogjuk megszervezni mesefesztiválunkat, sok-sok előadóval.

Új bemutatóra is készülünk, ami Garay János: Az obsitos című elbeszélő költeménye alapján készül, amolyan Kuttyomfittyesen. Nem utolsó sorban, sok előadást kell pótolnunk, mert van egy mesebérletünk és a járvány miatt bizony elmaradtak előadások. De fél szemmel már a jövő évre koncentrálunk hisz 2021 –ben Társulatunk 10 éves lesz, erre is sok meglepetéssel készülünk.

A jelenlegi, korona vírus okozta rendkívüli helyzetben mivel szórakoztatjátok az aprónépet? (Ha nincs ilyen tervben, akkor ez a kérdés persze kihagyható)

Mónika: Büszke vagyok rá, hogy rugalmasan reagáltunk a kialakult helyzetre, rögtön léptünk, amint kiderült, személyesen nem találkozhatunk a közönségünkkel. Március 15-én volt az első online élő adás a Facebook oldalunkon, s ezt tíz alkalommal, heti rendszerességgel megismételtük.

Olyan helyekre is eljutottunk a világháló segítségével, ahol korábban nem jártunk. A második online adásunk a kedvenc mesém, Az eltáncolt cipellők volt, s ezt élőben közel 750 készülékről nézték. Minden gépnél ül, ugye, legalább egy felnőtt és egy-két gyerek, az már nagyon sok. Nem beszélve arról, hogy 24 órán át megtekinthetőek maradtak az előadások, ezalatt még többen látták.

Tomi: Hogy milyen sok emberhez jutottunk el, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy március elején 4150 körül volt a Facebook oldalunk kedvelőinek száma és maholnap elérjük a 7000-et. Közben elindítottuk a Kuttyomfitty néni meséi című sorozatot, ahol Mónika adja elő kedvenc és nem mindig annyira ismert népmeséit. Sokan szeretik, bár tudjuk ez a műfaj elég telített lett a karantén idején, de Mónikának ezzel egy régi vágya vált valóra. Úgy érezzük és a számokból is ezt láttuk, hogy nehezebben indult be ez az online kultúraterjesztés, na nem a mi részünkről. Mint ahogy Mónika is mondta, korán reagáltunk és élőben, tehát nem előre, vagy régebben felvett produkciót adtunk le. Közben a Magyarság Háza is rendelt tőlünk online előadást, amit a saját oldalán adott közre. Itt szeretnénk köszönetet mondani polgármesterünknek, hogy engedélyezte, hogy a kultúrház színpadán 10 héten keresztül, alkalmi stúdiót rendezhettünk be és onnét közvetíthettünk.

De ahogy a számok is mutatják, már lecsengőben van az élőzés. Most már inkább vicces, rövid dolgokkal próbáljuk fenntartani a figyelmet. Ilyen Barnabás, Csallóköz egyetlen táncoló barnamedvéjének kalandjai, mellyel e héttől találkozhatnak az interneten bolyongók.

Mivel leptétek meg a kicsiket és nagyokat most gyereknapkor?

Mónika: Idén a gyereknap pünkösd hétfőre esett Szlovákiában, ezt összekötve, aznap is online adással kedveskedtünk kicsiknek-nagyoknak. Most azonban nemcsak az egyik népszerű műsorunkat, a Cirkusz Folklórikuszt adtuk le online, hanem megszólítottunk bűvészeket, bohócot, akik kis jelenetekkel szerepeltek. Emellett a Cirkusz Folklórikusz sztárja, Barnabás, Csallóköz egyetlen táncoló barnamedvéje is kis etűdökben, életképekben mutatta meg magát.

Tomi: Tegyük, hozzá, hogy ezt a cirkuszt már felvételről adtuk le. Megkértünk két fiatal tehetséges felvidéki bűvészt, Forró Ricsit Nagymegyerről és Farkas Szilárdot Felsőszecséről, hogy működjenek közre egy-két bűvésztrükkel. De milyen lenne a cirkusz bohóc nélkül? Így a tájainkon közkedvelt Tomi bohócot is megszólítottuk, aki nem más, mint Bernáth Tamás, a Jókai Színház művésze, hogy bohóckodjon a gyerkőcöknek egy kicsit. Hála Istennek, a virtuális cirkuszunk nagyon jól sikerült, szép nézőszámmal és kedves visszhangokkal, kommentekkel, de már nagyon szeretnénk hús-vér közönségnek játszani.

Az eredeti cikk linkje: https://www.kulturpass.sk/kultura/kpband-kuttyomfitty-tarsulat


Fényképgaléria


Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email  Print

Hozzászólások

<<  12/29 >>



KUTTYOMFITTY TÁRSULAT
Nám. 1. mája 363/16
930 28 Okoč

kuttyomfitty@gmail.com
+421 (0) 910 988 352
Kuttyomfitty társulat

© Minden jog fenntartva - www.kuttyomfitty.sk
Webdesign

Minden jog fenntartva - www.kuttyomfitty.sk
Webdesign by GRANDIOSOFT
© Copyright

Ez az oldal cookie-kat használ, melyekkel még hatékonyabb szolgáltatásokat nyújthatunk. További információkért olvassa el, hogy használjuk a cookie-kat
EGYETÉRTEK    Elutasítom