Ötéves a majdnem világhírű Kuttyomfitty Társulat

Három éve már bemutattuk a Vasárnapban a társulatot és munkáját; lelkesedésük és elhivatottságuk azóta szemernyit sem csökkent. „Nagyon sokat tanultunk az elmúlt évek alatt, színészileg, énekben, mozgásban és emberileg is fejlődtünk – kezdi Mónika. – Énektanárhoz már járunk, Korpás Éva segít ebben, de a jövőben szeretnénk színészeti órákat is venni, hogy a lehető legtöbbet fejlődjünk és tanuljunk minden téren.”

„A közönséget is jobban érezzük, magabiztosabbak vagyunk. Már nem ijedünk meg egy váratlan helyzettől, hanem igyekszünk megoldani őket. Ma is játsszuk azokat a darabokat, amelyeket öt évvel ezelőtt, és mindig jönnek újak; jelenleg 11 műsorunk van, különböző korosztályoknak. A díszletek, viseletek közt van átfedés; néha megesik, hogy valamint otthon felejtünk, és akkor jön az improvizálás” – veszi át a szót Tamás, aki szívvel-lélekkel tervezi az új előadásokat. Ilyen például a Magyar virtus, melyben a márciusi ifjaknak állítanak majd emléket, „kuttyomfittyesen”, tehát népies, játékos, picit humoros módon, és egy Mátyás királyról szóló, gyerekeknek. „Az előadásainkba megpróbálunk mindig olyan elemeket beépíteni, amelyekkel feszegetjük a határainkat. Én például tériszonyos vagyok, de a Cirkusz Folklorikusz záró produkciójában Tomi magasra ugrat, végül fel kell ülnöm a vállára. Mára gond nélkül megcsinálom ezeket a mozdulatokat” – mondja Mónika. Természetesen nem mindig zökkenőmentes a Kuttyomfitty munkája. Amikor hajnalban kell ébredni, hogy eljussanak egy-egy helyszínre, vagy egy nap alatt három különböző helyen adnak elő, az nagyon megterhelő. Szerényen többször is kiemelik, hogy szeretnének fejlődni, bár így is számos sikerélményben van részük. „Most nyáron több olyan fesztiválon felléptünk, ahol a Raczkajam is. A kürtösük amikor csak tehette, megnézte az előadásunkat. Amikor először megláttam a nézők soraiban, nagyon izgultam, nem is akartam felmenni a színpadra” – emlékszik vissza Mónika. „De hasonlóan megtisztelő – egészíti ki Tamás –, amikor táncos példaképeink, kollégáink látják egy-egy táborban, fesztiválon az előadásainkat, és pozitív visszajelzéseket adnak, vagy az, hogy meghívtak bennünket a Hagyományok Házába és a Művészetek Völgyébe. Annak is örülünk, hogy előttünk ilyenformán még nem ötvözte senki ezeket a kifejezési módokat (tánc, báb, szöveg, ének-zene), mára meg lettek követőink. Nagyon érdekel bennünket, hogy különféle műfajokat szőjünk előadásainkba. Nyáron egy kiváló pantomimos műsort láttunk, és igencsak megtetszett. Ezzel leküzdhetnénk a nyelvi korlátokat, és akár a tengerentúlon is felléphetnénk.”

Az ötödik évforduló nem maradt ünnep nélkül, Ekecsen egész napos rendezvényt tartottak, melyre így emlékszik vissza Tamás: „Az Ördöngös dudás és a NoÉs!? című új műsorainkat mutattuk be. Meghívott előadónk is volt, Boka Gábor, aki a Toldit és a János vitézt adta elő. De volt még születésnapi torta, kiállítás, hogy minél gazdagabb legyen a program. Sajnos, az időjárás nem kedvezett: egész nap zuhogott az eső, és egy kissé összekuszálta a megtervezett napot.” Mónika szerint a Kuttyomfittynek nem szokatlan, hogy extrém körülmények között lép fel. Az öt év alatt szerepeltek már kocsmában, könyvtárban, sportcsarnokban és templomban is. „Volt olyan, hogy napszúrást kaptam, mert a színpadra sütött a délutáni nap, de mínuszokban is táncoltunk már. Ennek ellenére szeretjük, és nem panaszkodunk, hisz tudtuk, mire vállalkozunk. Lényeges, hogy azt csináljuk, ami fontos nekünk, ami által fejlődünk. És amit szeretünk.”

Az eredeti cikk linkje: https://vasarnap.com/archivum/oteves-a-majdnem-vilaghiru-kuttyomfitty-tarsulat