Egy igazi királykisasszony

A gyerekek nagy izgalommal várják, hogy elkezdődjön az előadás. Bizony, nem mindennap elevenedik meg a népmese. Azzal, hogy ők is részesévé válnak, teljes a varázslat. Örülnek, mikor társukból öreg király, szép bárókisasszony lesz, sőt, a kiosztandó szerepek kevésnek bizonyulnak. A kicsik segítenek a mesélésben, a végén táncolnak. Az egyik kislány még az új szandálját is megmutatja a királykisasszonynak, aki nemsokára eltűnik, és ismét hétköznapi ember lesz. Természetesen úgy, hogy a gyerekek ne vegyék észre, hisz a varázslatnak meg kell maradnia. „Nagyon sok múlik a pedagógusok magatartásán, az ő örömteli várakozásuk átszáll a gyerekekre. Bekapcsolódnak, énekelnek, táncolnak. Van, amikor sokáig tart, míg meg tudjuk nyerni a kicsiket. Az Eltáncolt cipellők elején fogócskázunk – ha ott nevetnek, tudjuk, hogy nyert ügyünk van. Eddig szerencsére mindig sikerünk volt.” Nem csupán a gyerekek körében népszerűek. Megesett, hogy a fiatalabb generáció helyett nyugdíjasok ültek a nézőtéren, és ugyanúgy bekapcsolódtak az előadásba. De nem csak a kicsiket szólítják meg. Pajzán műsoruk tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott.

Kulisszatitkok

Nehéz olyan produkciót alkotni, amely mindenkihez szól, mégis profi – ha sikerül, általában több tucat ember hozza létre. A Kuttyomfitty Társulat maroknyi csapata azonban sikerrel veszi az akadályokat. „Maga a társulat három tagból áll: férjem, Dobsa Tamás, aki velem együtt egykor az Ifjú Szivek táncosa, alapító tagja volt, Rebro Ágota a bábozást hozta – A betyárok így életek, úgy éltek című műsorunkban vesz részt – és én. Sajnos, Ági egyre kevesebb előadáson tud ott lenni, mivel majdnem százéves anyukáját gondozza. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a férjemmel ketten játszani. Mostanra nagyon belejöttünk, de eleinte vért izzadtunk. Koncentrálni kellett, mikor kapcsoljuk be a zenét, kapjuk elő a bábot, de előtte még táncolni kell, közben pedig átöltözni. Fárasztó volt, de alkalmazkodni kellett.”

A csodálatos, magával ragadó látvány titka talán abban rejlik, hogy mindenhez ragaszkodnak, ami egy népmesében elengedhetetlen, ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy a gyerekek kreativitásának ne szabjanak határt. Egy-egy darabban helyet kap a színészet, az ének, a tánc és a játék. Mindez eredeti népviseletben. „Évek óta gyűjtjük ezeket a darabokat. A műsorokban háromszor-négyszer is átöltözöm, hogy a különféle tánctípusokhoz illő népviseleteket is bemutathassuk. Nem olyan egyszerű beszerezni őket. Öreg néniktől gyűjtjük, néha jelképes összegért megkapjuk, máskor drágább, de már olyat is mondtak, hogy »vigyék ezeket a vackokat, úgyis el akartam égetni!« Sokszor nem tudják az emberek, hogy mi az igazi érték.”

Családi csapat

A társulat családi jellegű. Gyakran este jönnek az új ötletek, sőt a feldolgozandó népmese kiválasztásában a pár két gyerkőcének, Sárának és Balázsnak is fontos szerepe van. „Minden este mesét olvasunk, a férjem is hallgatja. Általában többet kiválasztok, ő meg megmondja, melyik legyen.” Ezután kezdődik a próba, amelyet szintén szeretnek, főleg azért, mert együtt alkotnak. „Nagyon inspiráljuk egymást; remek ez az időszak. Sziporkáznak az ötletek, ilyenkor érzem, hogy zajlik az élet, azt csináljuk, amit szeretünk, jó helyen vagyunk.” Mielőtt a nagyközönségnek bemutatnák az elkészült darabot, jóvá kell hagyatni az igazi kritikusokkal. „A főpróbára meghívjuk a barátainkat a gyerekeikkel. Az eltáncolt cipellők első táncjelenetében az egyik kicsi inni kért. Tudtuk, hogy azt a részt le kell rövidítenünk.”

A házaspár tánctudását nem csak a Kuttyomfitty előadásain hasznosítja. Néptánccsoportokat is vezet, szintén hatalmas sikerrel. Mónika és Tamás az ekecs-apácaszakállasi Pimpimpálé és a nyárasdi Tücskök gyermek-néptáncegyüttes művészeti vezetője, előbbi többször nyert aranysávos minősítést. „Kedden a nyárasdiakkal, szerdán az ekecs-apácaszakállasiakkal próbálunk, szombat délelőtt pedig időnként közös próba van. A többi napon a társulatunkkal lépünk fel, délután próbákat tartunk. A társulatunk azért is nagyon jó, mivel családbarát. A fellépések főleg délelőtt vannak, a gyerekeink meg olyankor óvodában/iskolában. Máskor anyukám vigyáz rájuk; ez nagy segítség. Nekem nagyon hiányzott a tánc, de az anyasággal nehéz összeegyeztetni, hiszen nem mehetnék el turnézni két-három hétre, a tanítása meg nem ugyanaz. A Kuttyomfittyel táncolhatok, játszhatok, énekelhetek. A magunk ura vagyunk, a gyerekeinkhez is hazamehetünk. Nekem ez maga a csoda. Biztos vagyok benne, hogy látszik, menyire szeretjük.” Mónika azt is elárulta, nagy álmuk, hogy élő zene kísérje az előadásokat, de azt, sajnos, kevesen tudnák megfizetni. „A budapesti táncháztalálkozón az Aranyfészek, aranymadár című pajzán műsorunk előadásakor Németh Dénes négyfős zenekara kísért bennünket. Előtte összeénekeltünk, figyeltek ránk. Ők is nevettek a közönséggel együtt, jó volt a hangulat. A karácsonyi időszakra betlehemes műsort készítünk, már sikerült egy zenészkollégával megegyezni, aki szívesen közreműködne benne. Dudál, citerázik, furulyázik, ezek nagyon illenek a karácsony hangulatához. Távolabbi terveink nincsenek, de a következő év első felére két új bemutatóval készülünk, egy farsangi és egy március 15-i témájú műsorral.”

A mese ereje

„A mesék nagyon fontosak nekünk, ezért is dolgozzuk fel őket. Régen a mesemondó köré gyűltek az emberek, ő meg útbaigazított, irányt mutatott. Érezzük, milyen nagy szükség van rá ma, hisz a felnőttek is jönnek velünk ebbe a csodálatos világba. Hatalmas ereje van, ránk is hatással van előadásainkon keresztül. Annyira jó, hogy öregasszony lehetek a színpadon! Igaz, nem vagyunk színészek, ezer hibát lehet találni a műsorunkban, de működik. Kell a gyerekeknek, átélhetik, beleszólhatnak. Nem olyan, mint amikor a tévé előtt bambulnak. Nem terheljük le őket, a díszlet időnként roppant egyszerű, hogy tovább tudják képzelni, megalkothassák saját belső képüket. Ebbe belevetíthetik gondjaikat. Bár azt mondják, a gyerekkor gondtalan, ez nem igaz. Rengeteg problémájuk, szorongásuk van. A mesevilág erkölcsi nevelés: ha elakadsz, valaki segít, jótett helyébe jót várj. Benne van a jó és a rossz. A jónak kell győznie, de a való életben azt látjuk, hogy nem mindig van így. Mégis hinnünk kell, hogy minden rossz cselekedet elnyeri méltó büntetését, mert ha nem, hogyan keljünk fel reggel? Nem prédikálni kell nekik. A népmesében évezredes tudás van, amely kell kicsinek, nagynak egyaránt.”

Az eredeti cikk linkje: https://vasarnap.com/archivum/egy-igazi-kiralykisasszony